Balanyi Erika
Mit is írhatnék az agilityről edzői szemmel?
Elsődlegesen gazdi és versenyzői szemem van, ezt éltem meg első körben és azóta is mindig.
Agility, A sport lett számomra. Mert mozgás, mert csapatmunka a kutyával, mert változatos. Mert mindig új kihívás, új pályák, új technikák, új tanítási módszerek, új ötletek. És természetesen közös munka, agymunka is. Néha sebesség, őrület, néha meg egy terápia a félős, bizonytalan kutyának - rengeteg gazda iránt épülő bizalom kell ilyen fura, billegő, magas, keskeny dolgok leküzdéséhez.
Sok kutyás sport van, sokat ki is próbáltam, egyik sem jobb vagy rosszabb. Csak más dolog miatt kötelezzük el magunkat mellette, fanatizálódunk. Én itt ragadtam le.
Tehát itt futunk, de nem csak előre; vannak akadályok, amiken agytekervényeket megizzasztva kell átjutni.
Minek ezt leírni? Javarészt agilitysek olvassák majd ezt… De még mindig úgy gondolom ez csak az én véleményem, van akit biztos más ragadott meg benne.
Az egész egy érzés, nem lehet egy sportot sem körülírni, csinálni kell, hogy érezd. A futó is csak körülírja, hogy futás közben teljesen kikapcsol vagy van ideje gondolkozni, kinek mi.
Elsődlegesen gazdi és versenyzői szemem van, ezt éltem meg első körben és azóta is mindig.
Agility, A sport lett számomra. Mert mozgás, mert csapatmunka a kutyával, mert változatos. Mert mindig új kihívás, új pályák, új technikák, új tanítási módszerek, új ötletek. És természetesen közös munka, agymunka is. Néha sebesség, őrület, néha meg egy terápia a félős, bizonytalan kutyának - rengeteg gazda iránt épülő bizalom kell ilyen fura, billegő, magas, keskeny dolgok leküzdéséhez.
Sok kutyás sport van, sokat ki is próbáltam, egyik sem jobb vagy rosszabb. Csak más dolog miatt kötelezzük el magunkat mellette, fanatizálódunk. Én itt ragadtam le.
Tehát itt futunk, de nem csak előre; vannak akadályok, amiken agytekervényeket megizzasztva kell átjutni.
Minek ezt leírni? Javarészt agilitysek olvassák majd ezt… De még mindig úgy gondolom ez csak az én véleményem, van akit biztos más ragadott meg benne.
Az egész egy érzés, nem lehet egy sportot sem körülírni, csinálni kell, hogy érezd. A futó is csak körülírja, hogy futás közben teljesen kikapcsol vagy van ideje gondolkozni, kinek mi.
Agility? Pályán kikapcsolsz, nincs időd már gondolkozni, csak koncentrálni. Örülsz minden egyes kigondolt és megoldott kombinációnak, kihívásnak, egy teljesített pályának, a kutyának aki imádja amit közösen csináltok. Mindenkinek egy külön személyre és párosra szabott élmény anyaga van, amit adott már az agility.
Edzőként az első hogy át akar valamit adni az ember. Ugyanazokat a hibákat ne járják végig mint mi. Ebben talán háklis is vagyok, hogy meglátásom szerinti rossz tanítási folyamatot ne vigyenek végig. Talán ilyen nincs is, mert ezer egy út van a tanítás folyamatában. Inkább a türelem, a jól átgondolt alapok. Hogy a kutya ne csak teljesítse az akadályokat hanem szeresse is, ha már őrülten szereti akkor értem is szeresse. Igen, ez utóbbi az amit először megtanultam az „öreg” mellett. Hogy ne türelmetlen kapkodás legyen, mert balesetveszélyes. Kihívás úgy tanítani és átadni a tanítás folyamatát, hogy az a gazdik számára is élvezhető legyen. Legyen látható fejlődés, a kutya számára pedig biztos tudás majd.
Kezdeti edző lelkesedéssel túl nehéz pályákat szeret rakni az ember, mint én is megtettem.
Mondhatnák a tanítványok, hogy ma sem gyógyultam ki belőle. De nem, nem! Tudatos agytekervény izzasztás vagy „teperős” pálya felrakás megy.
Szeretem az agilityt, hogy lehet otthon is szöszölni, tanítgatni. Otthonra feladatokat adni, egyes folyamatok alapozásaként. És nem csak Én mint edző létezem, hanem Gazdi, aki ráérez a tanítás ízére és jobban ráhangolódik a közös munkára.
Mint minden sport, az agility is megtanítja azt, hogy kitoljuk a határainkat (csak egy fő motiváció segítségével, ami nekünk a kutya). Nincs olyan, hogy nem, nem tudom; csak meg kell próbálni, igazán. Fokozatosan megtanít arra, hogy örüljünk apró sikereknek, nem mindig mi állunk a dobogón, de attól még meg lehet találni egy-egy futamban, edzésben azt, amiben előre léptünk, sikerült, örömet okoz.
Edzőként az első hogy át akar valamit adni az ember. Ugyanazokat a hibákat ne járják végig mint mi. Ebben talán háklis is vagyok, hogy meglátásom szerinti rossz tanítási folyamatot ne vigyenek végig. Talán ilyen nincs is, mert ezer egy út van a tanítás folyamatában. Inkább a türelem, a jól átgondolt alapok. Hogy a kutya ne csak teljesítse az akadályokat hanem szeresse is, ha már őrülten szereti akkor értem is szeresse. Igen, ez utóbbi az amit először megtanultam az „öreg” mellett. Hogy ne türelmetlen kapkodás legyen, mert balesetveszélyes. Kihívás úgy tanítani és átadni a tanítás folyamatát, hogy az a gazdik számára is élvezhető legyen. Legyen látható fejlődés, a kutya számára pedig biztos tudás majd.
Kezdeti edző lelkesedéssel túl nehéz pályákat szeret rakni az ember, mint én is megtettem.
Mondhatnák a tanítványok, hogy ma sem gyógyultam ki belőle. De nem, nem! Tudatos agytekervény izzasztás vagy „teperős” pálya felrakás megy.
Szeretem az agilityt, hogy lehet otthon is szöszölni, tanítgatni. Otthonra feladatokat adni, egyes folyamatok alapozásaként. És nem csak Én mint edző létezem, hanem Gazdi, aki ráérez a tanítás ízére és jobban ráhangolódik a közös munkára.
Mint minden sport, az agility is megtanítja azt, hogy kitoljuk a határainkat (csak egy fő motiváció segítségével, ami nekünk a kutya). Nincs olyan, hogy nem, nem tudom; csak meg kell próbálni, igazán. Fokozatosan megtanít arra, hogy örüljünk apró sikereknek, nem mindig mi állunk a dobogón, de attól még meg lehet találni egy-egy futamban, edzésben azt, amiben előre léptünk, sikerült, örömet okoz.
Talán nem mindenki néz normálisnak. Miért nem hagytam abba az agilityt, mikor nem tudtunk megszülni egy A2-t az első agilitys kutyámmal? Mert ettől még élveztem azokat az éveket. Tudtam a korlátainkat, mit rontottunk el nagyon az elején. Iszonyat sokat tanultam belőle, mit nem szabad, mit jelent egy jó alap. Ez mind lehetőségeinkhez mért gyakorlást jelentett, minden oldalról megközelítettük azt a fránya palló és palánk zónát. Rengeteg tapasztalatot kaptam tőle, már nem bánom azt sem hogy elrontottuk az elején, végig kellett ezt csinálni.
Hogy jó edző vagyok-e azt nem tudom. Inkább csak köszönöm a tanácsokat is amiket kapok mások szemszögéből nézve, hogy mindig van mit tanulni, nem csak az én megoldásom létezik. Sport iránti alázatot valakitől megtanultam, hogy tanulhatok egy aktív agilitystől, másik edzőtől, bírótól, tanítványtól. Nem így mondta, de bevésődött a lényeg. Nem nevesítek, nem Oscar átadás és fel kéne akkor sorolni mindenkit, aki tudott átadni nekem valamit.
Inkább csak annyit kívánok mindenkinek legyen ilyen emlékezetes neve, aki átadott valamit és élvezze az agility pillanatait!
Írta: Balanyi Erika, 2011
Hogy jó edző vagyok-e azt nem tudom. Inkább csak köszönöm a tanácsokat is amiket kapok mások szemszögéből nézve, hogy mindig van mit tanulni, nem csak az én megoldásom létezik. Sport iránti alázatot valakitől megtanultam, hogy tanulhatok egy aktív agilitystől, másik edzőtől, bírótól, tanítványtól. Nem így mondta, de bevésődött a lényeg. Nem nevesítek, nem Oscar átadás és fel kéne akkor sorolni mindenkit, aki tudott átadni nekem valamit.
Inkább csak annyit kívánok mindenkinek legyen ilyen emlékezetes neve, aki átadott valamit és élvezze az agility pillanatait!
Írta: Balanyi Erika, 2011